Bejelentés



Régészeti feltárások Izrael földjén

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 


Kumrán 


Természeti adottságok 


Kumrán ősi települése a Holt – tenger északnyugati partja közelében a Júdeai sivatagban található.


A Júdeai sivatag márga hegyei a Holt-tenger partján 100 – 200 méter magasra emelkednek a tengerszint fölé. A hegyek meredek falú, erősen erodálódott sziklái az év nagy részében csupaszok, csak az esős téli hónapokban borítja felszínüket növénytakaró. A csapadék évi mennyisége alig 150 milliméter, ami hatalmas erejű esőzésekkel, sokszor áradásokkal és kőomlásokkal zúdul a szűk völgyhasadékokkal tagolt vidékre. 


Régészeti feltárások a településen 


A települést több ásatási szezonban tárták fel 1951-től – 1956-ig, majd 1993-tól 2003-ig. A feltárások eredményei szerint Kumrán legkorábbi lakói a vaskorban (kb. ie.8.szd.) jelentek meg. A település több fázis után a babiloni támadás következtében elnéptelenedett, majd közel 400 évvel később, a hellenizmus idején újra benépesült. A település történetének ez a fő periódusa isz. 68-ban, a nagy római-zsidó háború idején zárult le. Ekkor kb. 100 lakója lehetett.  


A régészeti feltárások során egy kelet – nyugati irányban kb. 88 méter, észak – déli irányban kb. 108 méter kiterjedésű épületkomplexum került felszínre. Az épületegyüttes része egy központi, nagy toronnyal megerősített épület, egy kis helyiségekkel határolt központi udvar, fazekasműhely, fazekaskemencék, és egy másik tágas udvar, amelyet raktárhelyiségek vesznek körül. A legjelentősebb objektum azonban a nagy gondossággal megépített, ciszternával és medencékkel tagolt vízgyűjtőrendszer. 


A településtől keletre egy nagy kiterjedésű, közel 1200 síros temető is felszínre került.  


De Vaux feltárásai: a „Kumrán-esszénus hipotézis” 


Kumránban 1951-től az első feltárásokat Roland de Vaux domonkos rendi szerzetes, a jeruzsálemi École Biblique (francia bibliai régészeti főiskola) professzora vezette. Mivel a település közelében több barlangból is kézirattöredék került elő, így de Vaux Kumránt összefüggésbe hozta a tekercsekkel. Idősebb Plinius, Josephus Flavius és Philo írásaikban említést tesznek arról, hogy a Júdeai sivatagban az ie. 2. szd.-tól egy sajátos zsidó liturgiát követő közösség, az esszénusok éltek. De Vaux Kumrán feltárása után ezeket az írott forrásokat is összekapcsolta a településsel. Úgy vélte, hogy Kumrán ókori lakói a szent iratok másolását és tárolását végző esszénusok lehettek. Álláspontja szerint a Kumránban lakó esszénusok cölibátusban, szigorú regulát követve, vagyonközösségben éltek. („Kumrán – esszénus hipotézis”). 


Elmélete legfőbb bizonyítékai: 




  • A település közeli barlangokból nagy számban előkerülő kézirattöredékek. 






  • A 30-as épületegyüttes, amelyben tintatartó, írószerszámok és az alsó szinten a fal mellett húzódó, agyagból tapasztott padkák kerültek elő. De Vaux szerint ez lehetett a scriptorium, ahol az esszénus írnokok szent irataikat elkészítették és tárolták. 






  • A 77-es épületegyüttes, amelyet refectoriumnak, azaz közös étkezőnek határozott meg. 






  • Lépcsős mikvék ( rituális zsidó fürdők) meglepően nagy száma a település több pontján, ami igazolja Kumrán rituális jellegét. 






  • Női és gyermeksírok hiánya a településhez kapcsolódó temetőben. 






  • A település szegénysége, ami szintén arra utal, hogy itt esszénusok élhettek, akik a közösségbe lépésükkor lemondtak javaikról. 




Modern feltárások: a „Kumrán-esszénus hipotézis” bírálata: 


Már az 1990-es évek előtt is több kutató felvetette, hogy Kumrán régészeti maradványainak értékelése csak akkor lehet reális, ha a leleteket a közelben talált tekercsektől függetlenül értelmezik. A korábbi értelmezés felülvizsgálatát számos új megfigyelés tette szükségessé: 




  • a településen előkerült kisebb tárgyak (textil, pénz, üveg, fém) vizsgálatai arra utalnak, hogy Kumrán lakói vagyonosabbak voltak, akik a közeli Jeruzsálem felsőbb társadalmi osztályaival is kereskedelmi kapcsolatban álltak. (import üvegáru, ékszerek, díszített kozmetikai tégely) 






  • Kumrámban a feltárások során egyetlen kézirattöredék sem került elő. 






  • A barlangokban fellelt kézirattöredékek tartalmilag, a bennük megfogalmazott eszmeiség tekintetében nagyon különbözőek, nem utalnak arra, hogy egységes, esszénus ideológia hatása alatt íródtak volna. 






  • A település bizonyos építményei azt erősítik, hogy Kumrán katonai funkciót is betölthetett. 




A legújabb feltárások tükrében (Yizhak Magen és Yuval Peleg 1993-2003) a De Vaux által korábban felállított elmélet végleg megdőlni látszik. A település modern kori kutatói szerint Kumrán eredetileg része lehetett a Hasmóneusok idején kiépített júdeai erődrendszernek, később azonban egyfajta kereskedelmi központ és edénygyár lett. 


Értelmezésük szerint: 




  • Bár a településen valóban előkerült néhány tintatartó, egyetlen papírként szolgáló anyagot sem találtak. 






  • A scriptorium-ként meghatározott 30-as helyiség alaprajza, szerkezete és agyagból tapasztott padkái sokkal inkább egy zsinagógát jelezhetnek.  






  • A refectorium-nak meghatározott 77-es objektumot nem használhatták közös étkezőhelynek, mivel a településen csak nagyon kevés tűzhelyet találtak, amelyek nélkül lehetetlen 100 ember napi kétszeri étkeztetése. 






  • a vízgyűjtő – és medence rendszer fő célja a fazekasáru alapanyagául szolgáló agyag tisztítása volt. Ezt a funkciót erősíti az a 6-7 tonnányi agyag, amely a medencék aljában volt. Csak 2 vagy 3 medence szolgálhatott a vallási előírások szerinti, tiszta vizű mikveként. 






  • A szerzetesi életforma ellen szól, hogy a település temetőjében újabban női és gyermeksírok is előkerültek. 






  • Az itt lakók szegénységét az eddig előkerült kb. 1400 pénzérme is cáfolja, amely az élénk kereskedelmi forgalom bizonyítéka. 






  • Összességében a település semmilyen vonatkozásban nem utal arra, hogy lakói valamilyen zsidó vallási szektához tartoztak. Mind a használati tárgyak, mind a mikvék, mind az áldozati célból fogyasztott állatok összetétele megfelel a térség korabeli szokásainak. (Lásd. Masszada, Jerikó). 




A kumráni település értelmezése napjainkban 


Kumrán fénykorát az ie. 2.szd.-ban élte, amikor közel 400 év szünet után újra benépesült. Ekkor egy egyszerű, négyszögletes épületet emeltek, amelyhez egy központi udvar és egy saroktorony csatlakozott. A település lakói katonák lehettek, mivel Kumrán része volt a holt-tenger mellett észak-déli irányban húzódó erőd-láncolatnak (Kumrán, Hyrcania, Ain el-Turabe, Ein Gedi, Masszada). Az erődítési munkálatokat a Hasmóneus uralkodók szorgalmazták a nabateusok (Jordántól keletre) betörései miatt.  


Kumrán erőd – funkcióját földrajzi elhelyezkedése biztosította. Nem elszigetelten állt a sivatagban, mint napjainkban, hanem fontos utakat kapcsolt össze. Észak felé haladva a Jeruzsálembe vezető kelet-nyugati utat, nyugat felé a Hyrcania központi erődjébe vezető utat lehetett elérni. Ezen kívül még két másodlagos útvonal is keresztülhaladt Kumránon.  


A Hasmóneus uralkodók bukása után, amikor a rómaik ie. 63-ban provinciává tették Júdeát, nem volt többé szükség a kumráni erődre. A település hamarosan fazekasteleppé vált, köszönhetően rendkívül jól megépített vízgyűjtő-rendszerének és az időnként özönvízszerűen lezúduló esőnek, amely a helybeli agyag finomítását, iszapolását tette lehetővé.  


A holt-tengeri tekercsek története 


1947 márciusában egy beduin pásztorfiú, Mohamed ed-Dib találta meg az első, agyagkorsókba rejtett tekercseket egy holt-tenger melletti barlangban. Véletlenül talált kincseit hazavitte a beduin táborba, ahol nem tudtak mit kezdeni az ismeretlen betűkkel teleírt szövegekkel. Tanácstalanságukban egy Betlehemben dolgozó cipészhez vitték el a leleteket, aki titokban műkincs-kereskedelemmel is foglalkozott. Kando, a suszter megmutatta a kéziratokat a helyi szír-orthodox püspöknek, aki megvásárolta azokat. Mivel azonban ő sem tudta elolvasni a szövegeket, ezért hamarosan megmutatta azokat az Amerikai Keletkutató Intézet egy fiatal professzorának, John Trevernek. Trever már első vizsgálatai során kimutatta a tekercsek ősiségét és értékét. Szenzációs felfedezéséről – fotokópiák kíséretében – beszámolt felettesének, a kor legnagyobb bibliai régészének, William Foxwell Albrightnak. Albright postafordultával megerősítette a tekercsek rendkívüli értékét. Ez az első, tudósok által is tanulmányozott kézirat Ézsaiás próféta könyve volt. (Ézsaiás A tekercs). A kutatók érdeklődése Mohamed ed-Dib és a beduin törzs felé fordult. Igyekeztek minden tekercset megvásárolni, azonban sok tekercs már megsemmisült, vagy Kando és a szír-ortodox püspök révén mások kezébe került.  


Csak 1949-ben szerveződött régészeti expedíció a Mohamed ed-Dib által megtalált, ún. 1.-es barlang felkutatására. ENSZ katonák védelmében indult meg a feltárás De Vaux páter vezetésével. A kutatások szerint itt eredetileg kb. 56 agyagkorsó lehetett és kb. 80 kézirat elrejtésére szolgált. Ezek azonban eltűntek. Csak apró kézirat – töredékek kerültek elő.


 A régészek és a beduinok – akik jó üzletet találtak a tekercsekben – tovább folytatták „versenyüket” az újabb leletekért. A beduinok bizonyultak szerencsésebbnek. 1951-ben megtalálták a második, 1953-ban a harmadik barlangot. Az előbbiből csak néhány tekercs-töredék, míg az utóbbiból két réztekercs került elő. A két réztekercs eredetileg összetartozott, 2,5 méter hosszú volt és együtt egy „kincsjegyzéket” tartalmaz. Elrejtett kincseket nevez meg, amelyek együttesen 4630 talentum ezüstöt és aranyat tesznek ki. (kb. 200 tonna).  


1952 őszén a beduinok újabb, tekercseket rejtő barlangokat találtak. A két, szorosan egymás mellett lévő üreget összenyitották, a leletanyag így összekeveredett. Titokban, az éj leple alatt kezdték meg a barlangok (4a, 4b) kitermelését. A felszínre hozott kéziratokat eladták. A hatóságok végül katonai erővel vették birtokba a barlangot, ami Kumrán „kincsesbányájának” bizonyult. (Csak 4-es barlangnak hívják, mert a leletek összekeveredése miatt nincs értelme a megkülönböztetésüknek.) Kb. 600 tekercset rejtettek itt el, amely azonban több mint 40 ezer darabra esett szét. 


1953-54 folyamán egy héttagú tudóscsoport kezdte el a holt-tengeri tekercsek összeillesztését, fordítását és vizsgálatát. Olyan volt ez mint egy óriási kirakójáték. 


Sok tekercs csak évtizedekkel később, vétel révén, kalandos körülmények között került kutatók kezébe. (Sukenik és Yadin izraeli régész professzorok tevékenysége.) 


Napjainkig a Holt-tenger környékén 11 olyan barlangot találtak, amelyekből tekercsek kerültek elő.


Az eredetileg 900 tekercs mintegy 80 000 darabra tört szét. Többségük sérült és hiányos, csak 11 kézirat mondható majdnem teljesnek. A 200 bibliai tekercs mellett, zsidó irodalmi és vallási szövegek, közösségi szabályzatok, Szentírás-kommentárok kerültek elő. Eszter könyve kivételével az Ószövetség minden iratából származnak részletek, a legtöbb Ézsaiás könyvéből, Mózes könyveiből és a Zsoltárokból. A kéziratok többsége ie. 2. szd.- isz. 1. szd. körülre datálható. A legrégibb darab egy Sámuel-könyve részlet az ie. 4.szd.-ból. 


A legjelentősebb bibliai kézirat kétség kívül az Ézsaiás A tekercs. 7,34 méter hosszú pergamen, amelyen 54 hasábba tagolva, törés nélkül olvasható Ézsaiás teljes szövege, punktálatlanul (magánhangzók nélkül). Az ie. 2. szd.-ra keltezhető, és a bibliakritika ma is népszerű álláspontjával ellentétben egyértelműen egy szerzőnek mutatja Ézsaiás próféta könyvét. Csupán helyesírási hibákat és néhány nyelvtani formabeli különbséget mutat a mai Ézsaiás-szöveghez képest.  


A holt- tengeri tekercsek a többi kézirat esetében is az Ószövetség szöveghitelességét, azaz a masszoréta hagyomány megbízhatóságát igazolták. (A masszoréták a zsidó hagyományt őrző tudós másolók voltak, akik az isz. 7.-10. században a Szentírás szövegét szigorú szabályok szerint másolták, olvasatát a magánhangzók beillesztésével rögzítették.)  


Kumrán és a holt-tengeri tekercsek kapcsolata 


A kutatások mai állása szerint a Kumrán környéki barlangokból előkerült kézirattöredékek eredetileg többféle könyvtár részei lehettek. Ez magyarázza a tekercsek tartalmának korábban megmagyarázhatatlan heterogenitását. Amikor a nagy római – zsidó háború (isz. 66-70) eseményi a zsidók számára már a tragikus végkifejlet felé haladtak, akkor sok menekült indult el Jeruzsálem-ből és a környező városokból az ellenállás utolsó katonai erődje, Masszada felé. A menekülők magukkal vitték szent irataikat is. A kéziratok némelyike eljutott En-Gedibe és Masszadába, azonban többségüket a menekülők biztonságos helyre rejtették, hogy a pusztulástól megóvják. Az elrejtés legideálisabb helyei a menekülés útvonalába eső barlangok lehettek. Kumrán a Jeruzsálemből a Holt-tenger partjáig vezető út végállomása, ugyanakkor fazekastelep is volt. Innentől kezdve sokan hajóra szállva tették meg az utat Masszada erődjéig. A vízre szállás előtt logikusnak tűnhetett a szent iratok biztonságba helyezése. Ezért kerülhettek elő a holt-tengeri tekercsek különféle, egymástól távol eső, de alapvetően Kumrán közelében lévő üregekből, sokszor épp Kumránban gyártott edényekből.












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!